Blog

Van egy különös, csendes magány, amit csak azok ismernek igazán, akikre a világ mindig úgy tekintett, mint a sziklára. Azokra az emberekre, akik soha nem omlanak össze, akiknek a szája szélén feszült pillanatokban is ott lebeg a megnyugtató mosoly, s akiknek a telefonja mindig megszólal, ha baj van. "Ha gubanc van, téged kell hívni." "Te olyan...

Vannak gyerekek, akik nagyon korán megtanulják figyelni a felnőttek arcát. Érzik, mikor kell csendben lenni. Mikor kell jó gyereknek lenni. Mikor kell vigasztalni, békíteni, segíteni, nem terhelni tovább a családot. Mintha belül már kicsiként megéreznék: valami nincs rendben, és nekik valahogy tartaniuk kell azt, ami túl nehéz.