A gyermek szeretete egészen más, mint ahogyan felnőttként a szeretetről gondolkodunk. A gyermek nem mérlegel, nem elemez, nem kérdezi meg, hogy mi tartozik hozzá és mi nem. Egyszerűen kapcsolódik. Teljes szívével, teljes lényével, mély belső hűséggel azokhoz, akiktől az életet kapta.
A szeretetről legtöbbször úgy gondolkodunk, mint ami megtart, melegít, közel hoz és biztonságot ad. És valóban, a szeretet az egyik legmélyebb erő, amely ember és ember között működik. A családon belül különösen erős. Egy gyermek számára a szeretet nemcsak érzés, hanem életfeltétel is. A kapcsolódás, a tartozás, a szülőkhöz való belső hűség mélyen...
Vannak családi történetek, amelyekről már senki sem beszél. Vannak nevek, amelyek ritkán hangzanak el. Vannak veszteségek, amelyeket gyorsan el kellett felejteni. Vannak kapcsolatok, amelyek megszakadtak, és később úgy tűnt, mintha soha nem is lettek volna igazán fontosak.
Vannak családi történetek, amelyekről soha nem beszéltek nyíltan. Csak félmondatok maradtak utánuk, elcsendesedő tekintetek, furcsa hangulatváltozások, témák, amelyeket valahogy mindig kerülni kellett. A gyermek sokszor nem tudja, mi történt, mégis érzi, hogy van valami a háttérben.
