Vannak családi történetek, amelyekről már senki sem beszél. Vannak nevek, amelyek ritkán hangzanak el. Vannak veszteségek, amelyeket gyorsan el kellett felejteni. Vannak kapcsolatok, amelyek megszakadtak, és később úgy tűnt, mintha soha nem is lettek volna igazán fontosak.
Vannak családi történetek, amelyekről soha nem beszéltek nyíltan. Csak félmondatok maradtak utánuk, elcsendesedő tekintetek, furcsa hangulatváltozások, témák, amelyeket valahogy mindig kerülni kellett. A gyermek sokszor nem tudja, mi történt, mégis érzi, hogy van valami a háttérben.
Ismerős az az állapot, amikor megszületik bennünk egy tiszta, lelkesítő terv? Érezzük a flow-t, a jó érzést, a vágyat, hogy megvalósítsuk. Eleinte még nem is beszélünk róla – óvjuk, tápláljuk, várva a megnyilvánulás lehetőségét.
