A gyermek érkezése valamiért nem sikerül

Szeretnék gyermeket – valami az útjában áll

Amikor leülünk beszélgetni úgy, hogy a kérdés: Miért nem jön össze a baba?
És ilyenkor a szívünk szorul össze, hogy valaki nagyon szeretné, megtesznek mindent és akadályokba ütköznek, ilyenkor nemcsak egy testi állapotot kell keresni, hanem történeteket… sorsokat… elhallgatott fájdalmakat, a kimondatlant.

Amikor egy pár vágyna a gyermekáldásra, de az valamiért késik – vagy talán évek óta nem is érkezik –, gyakran nemcsak a test szól közbe. A családlélek is üzenhet valami nem egész és lehetséges, hogy a gyermek helye valaki másé a családi rendszerben. Például egy akart vagy akaratlanul elveszett testvéré, akiről soha nem beszéltek, akinek a hiányát valaki mélyen a szívében őrzi.
Ilyenkor a gyermek – mintha csak érezné – nem jön, mert az a helye már foglalt. És ezt nem fejjel értjük meg, hanem a szívünkön keresztül.

Van, hogy a női test még nem tudja megengedni az életnek, hogy megfoganjék.
Mert egy korábbi fájdalom – akár egy párkapcsolati csalódás, akár a saját születésének terhe – ott rezeg mélyen, mint egy finom feszültség a test sejtjeiben az anyaméh ilyenkor nemcsak fizikai szerv – hanem emlékezet. A szorongásra, a veszteségekre, a családi női történetekre, amelyek talán nem is az övéi, de benne élnek.

Néha a férfi hozza a visszatartást.
Talán nem tudatosan, de a kötődés, a felelősség, az "elég jó apa leszek-e?" kérdése ott dolgozik a háttérben. Sokszor a szülői hangokban, gyermekkorunk nehézségeiben.
Nem bűn ez, hanem emberi. És ha van tér, ahol ezt kimondhatjuk, ott elkezdhet oldódni a belső feszültség.

És persze van olyan is, hogy a gyermekvállalás mögött egy elvárás húzódik.
Mintha a gyermek lenne a boldogság záloga. Mintha majd ő rendbe teszi a kapcsolatot, betölti a hiányt, értelmet ad az életnek. De a gyermek nem eszköz. Ő ajándék. Akkor tud érkezni, amikor hívják – nem amikor kényszerítik.

Mi, segítőként, kísérünk, lépésről lépésre.
Olykor visszanézünk a család történeteire, ránézünk az elakadásra, helyet adunk a gyásznak, ami nem lett kimondva, és helyet adunk a reménynek is.
A változás pedig gyakran csendesen indul el. Egy belső megengedésből. Egy oldódásból.
És akkor egyszer csak a test is másképp reagál.
Megérkezhet az ajándék az életben – de már nem hiányból, hanem teljességből fakad.

Ha te is érzed, hogy valami nem látható akadály áll a gyermeked útjában, beszélgessünk.
Nem kell mindent tudnod. Elég, ha hozod magad.
A többi már jön – lassan, ahogy a gyógyulás mindig is szokott belülről.