A ki nem mondott szeretet nem szeretet
A ki nem mondott szeretet csendje
Sokan élnek abban a csendes meggyőződésben, hogy "de hát én szeretem őt". Ott van bennük az érzés mélyen, megkérdőjelezhetetlenül. Valami mégis valamikor hiányzik. A kapcsolatba feszültség költözik, megjelenik a távolság és a sok apró félreértés. Ilyenkor a valódi kérdés nem az, hogy van-e szeretet, hanem az, hogy vajon megérkezett-e a másikhoz?
Amikor a szeretet nem érkezik meg
A szeretet ugyanis nem egy gondolat. Nem is egy titkos érzés, amit magunkban őrizgetünk. A szeretet a kapcsolódás. Csak akkor válik élővé, ha utat talál kifelé. Az, hogy "úgyis tudja, hogy szeretem", sokszor csak önmegnyugtatás. Mert a másik nem abból merít erőt, amit mi gondolunk róla, hanem abból, amit valóban kap tőlünk.
Gyerekek nőnek fel úgy, hogy sosem hallják: szerethetők. Felnőttek élnek párkapcsolatban örök bizonytalanságban. Nem azért, mert nincs köztük szeretet, hanem mert az sosem lett kimondva, megmutatva vagy közösen megélve. A lélek pedig nem tud mit kezdeni a láthatatlan érzelmekkel. A ki nem mondott szavak helyén űr marad, amit később görcsös megfeleléssel, bizonyításvággyal vagy túlalkalmazkodással próbálhatunk betölteni.
Sokszor a szeretetet feltételekhez kötjük: akkor kapsz belőle, ha jó vagy. Ha ügyes vagy. Ha nem okozol gondot. Ilyenkor a szeretet már nem megtart, hanem irányít akár kontrollál. Nem biztonságot ad, hanem szabályokat állít. Amint megjelennek a feltételek, a szeretet elveszíti a lényegét: már nem szabadon áramló, hanem mérlegelt és visszatartható.
Pedig a szeretetnek nem dolga nevelni, javítani vagy jutalmazni. A szeretet egyszerűen csak van. Nem kér cserébe semmit, nem alkuszik és nem támaszt elvárásokat. Ha feltétel nélkül kapjuk, végre megérkezhetünk önmagunkba. Nem kell többé bizonygatnunk, hogy méltók vagyunk rá.
A kimondott szeretet ereje
Kimondani a szeretetet: hatalmas erő. Nem mindig könnyű, mert sebezhetővé tesz. Aki kimondja, lemond a kontrollról, és felfedi magát. De éppen ettől válik az egész valódivá. A kimondott szeretet nem feltétlenül zajos vagy teátrális – sokszor csendes, egyszerű és tiszta. Mégis képes elsimítani a legmélyebb belső feszültséget is.
Amikor kimondjuk, hogy szeretlek, nemcsak a másik hallja meg a szavakat, hanem a tér is megváltozik körülöttünk. Megszűnik a bizonytalanság, és eltűnik a kínzó kérdés: "elég vagyok-e?". A kimondott szó helyet teremt a szívünkben. A kimondott szeretet helyet teremt. Bennünk is, a másikban is.
A szeretet nem attól lesz értékes, hogy milyen mélyen érezzük, hanem attól, hogy merjük-e megélni. Kimondani, megmutatni, jelen lenni benne. Mert amit nem mondunk ki, az a kapcsolatban nem létezik. Amikor kimondunk, az végre hazaérhet oda, ahová mindig is szerettük volna.