Amikor egy családállítás után kérdések maradnak
Van, hogy egy élmény után nem megkönnyebbülés érkezik, hanem csend. Nem rossz érzés, nem is jó. Inkább valami bizonytalan. Mintha történt volna valami fontos, mégsem tudnánk megmondani, mi az. Sokan számolnak be arról, hogy egy családállítás után így maradnak magukra: érzésekkel, képekkel, mondatokkal – de összefüggés nélkül.
Ez nem hiba. És nem azt jelenti, hogy "nem sikerült" az állítás. Egyszerűen azt jelzi, hogy az élmény még nem talált helyet a jelen életben.
Történt valami – de mit kezdjek vele?
Egy állítás során gyakran erős dolgok mozdulnak meg. Érzések, belső képek, felismerések. Van, amikor ezek azonnal kapcsolódnak a mindennapi élethez, és van, amikor nem. Ilyenkor az ember csak annyit tud mondani: "hatott rám", de nem tudja, hogyan.
Sokan ilyenkor megpróbálnak bízni abban, hogy "majd dolgozik bennem", és valóban: a bizalom fontos. De önmagában néha kevés. Mert a lélek nemcsak élményt keres, hanem kapaszkodót is. Valamit, ami segít összekötni azt, ami történt, azzal, ahogyan most élek, döntök, kapcsolódom.
Amikor ez a kapcsolat hiányzik, könnyen megjelenhet zavar, bizonytalanság, vagy akár félelem is. Nem azért, mert az élmény "rossz" volt, hanem mert értelem nélkül maradt.
A családállítás akkor segít igazán, ha érthetővé válik
A mi tapasztalatunk szerint nem az a legfontosabb, hogy mennyire "nagy" élmény történik, hanem az, hogy mit tudunk belőle megérteni. A megértés nem magyarázat, nem elemzés. Inkább egy lassú folyamat, ahol az érzések mellé szavak, a képek mellé összefüggések társulnak.
Számunkra a családállítás – és bármilyen mély belső munka – mindig a jelenhez vezet vissza. Ahhoz az élethez, amit most élünk. Azokhoz a kapcsolatokhoz, amelyekben most benne vagyunk. Mert ide születtünk, itt vannak a feladataink, és itt tud valódi rendeződés történni.
Ez nem jelenti más dimenziók vagy megélések kizárását. Inkább sorrendet jelent. Azt, hogy először megértjük, mi történik itt és most, és hogyan kapcsolódik mindez ahhoz, amit nap mint nap megélünk.
Sokaknak éppen ez hoz megnyugvást: amikor nem sietünk tovább egy újabb élmény felé, hanem megállunk, és figyelmet adunk annak, ami már megtörtént. Amikor van tér kérdezni. Amikor nem kell "tudni", csak jelen lenni azzal, ami van.
Ha egy korábbi élmény után kérdések maradtak benned, az nem gyengeség.
Hanem annak a jele, hogy szeretnéd érteni a saját történetedet.
Ha egy korábbi élmény után maradt benned kérdés, bizonytalanság vagy csak egy érzés, amit jó lenne összekötni a jelen életeddel, van lehetőség lassan, beszélgetve ránézni arra, hogyan áll mindez most benned.
Ha szeretnéd ezt tovább vinni egy személyes beszélgetésben, itt tudsz jelezni felénk.