Betegségekről - más szemmel
A betegségekről – más szemmel
Azt szokták mondani: mindennek oka van. A betegségek sem kivételek ez alól. Az életünk során, ha kibillenünk az érzelmi-lelki egyensúlyból, a testünk gyakran reagál – különféle elváltozásokkal, tünetekkel.
A legtöbb betegség mögött lelki eredetű konfliktusok húzódnak meg. Kivételt képeznek azok az esetek, amelyek például mérgezés, sugárzás vagy baleset következményei – ezek inkább a sors részei.
De amit általában "betegségnek" nevezünk, talán jobb, ha úgy tekintünk rá: testi jelzés, egy válaszreakció egy megélt érzelmi helyzetre. A test "beszél" helyettünk, amikor valamit nem tudunk szavakba önteni, vagy nem sikerül megoldanunk.
A testi elváltozások általában két szakaszban zajlanak:
-
a konfliktus aktív szakaszában a testük, elménk feszültségben elváltozási folyamatban van,(ide a sejtszaporulatot vagy a sorvadásokat előidéző elváltozásokat)
-
majd a megoldás utáni szakaszban elindul a helyreállítás – és gyakran itt jelentkeznek a tünetek, amiket betegségként érzékelünk. (pl. a lázat és azon tünet együtteseket amiket "betegségeknek" élünk meg)
Az ilyen testi tünetek gyakran egy érzelmi megrázkódtatásból erednek, amit magányosan, megoldás nélkül éltünk át.
Ezek a minták sokszor öröklődhetnek a családban: ha
valaki nem tudott egy érzelmi konfliktust feloldani, az újra és újra
felbukkanhat a következő generációk életében – anélkül, hogy tudnánk,
honnan ered.
Fontos tudni- minden ember egyedi. A megértés, a belátás is mindenkiben másképp születik meg. Mi sem vagyunk varázslók – de kísérők, segítők lehetünk, lépésről lépésre, a belső változás útján.
Mert a gyógyulás mindig belül kezdődik.
Az ok sokszor a kapcsolatainkban, érzelmeinkben rejlik – és amikor ezt megértjük, elindulhat a változás.
Egy állítás története – a háttérben egy szeretett dédmama emléke
Egy csoportos állításon egy hölgy érkezett hozzánk – alul működő pajzsmirigy diagnózissal, orvosi kezelés alatt állt.
Az állítás során kiderült, hogy a családjában egy régmúlt veszteség – egy szeretett dédmama elvesztése – erőteljes hatással volt rá. A mindennapokban gyakran élt meg ájulás közeli állapotokat, belül pedig folyamatosan hajszolta magát: "Sietni kell, menni kell!" Nagy erőt kifejtve tudta tenni a dolgát ami rosszullétbe fordult.
A mélyben ott lappangott a halálfélelem, amit sokszor düh formájában vetített ki másokra.
Nagyon megviselte ez az állapot – ezért is jött hozzánk, mert már félt, hogy a betegsége egyre erősödik.
A későbbi találkozásunkkor elmondta, hogy az állítás során megértette, mi áll a tünetei hátterében. Már nem támadta érzelmileg a környezetét – felismerte, hogy a család el nem gyászolt haragja dolgozik benne.
És ami a legfontosabb: amikor újra megjelenik a rosszullét, már nem küzd ellene. Megáll egy kicsit, megpihen… és emlékezik a nagyira. Amikor
újra eljött hozzánk, képviselőként. Büszkén mesélte, hogy egyre
rövidebbek a rosszullétei, és már nem zavarják ezen események, hanem
tudja hogyan kell kezelnie. Sőt az orvosa is megdicsérte
és a gyógyszerei adagját is csökkentették. Ha belegondolunk, hogyan
lehet ezt betegségnek nevezni? Ez egy rálátás, belátás érzésünk
hátterébe, nyitottság és az egyszerűség ami tud segíteni a folyamatban.
A gyógyulás egy út – kinek hosszabb, kinek rövidebb
Az,
hogy mennyi idő alatt gyógyulunk, sok mindentől függ, milyen mély a
seb, milyen régóta hordozzuk, milyen drasztikus volt az élmény. De ha
egyszer felismerjük, hogy a múlt nemcsak fájdalmat, hanem ajándékot is hordoz,
akkor valóban elindulhat a gyógyulás.
"Talán a szeretet tényleg gyógyít – amikor elfogadjuk, hogy szeretnek minket, és mi is viszont szeretünk.
Talán akkor, amikor elköteleződünk, még ha a sebeinket el is kell rejtenünk.
Talán akkor, amikor felelősséget vállalunk a döntéseink következményeiért.
Talán akkor kezdődhet el a béke – a múlttal, magunkkal, egymással."
Ha te is úgy érzed, hogy eljött az ideje a megértésnek, a változásnak, szeretettel várunk egy találkozásra.